A Mikulás varázsa – Egy élmény, ami minden évben újraéled

Ahogy beköszönt a december, valami megváltozik a levegőben. A hideg reggelek, a gőzölgő teák, a fényfüzérek és a karácsonyi dalok lassan-lassan körbeölelnek minket, de van valami, ami már december elején megdobogtatja a szíveket – a Mikulás érkezése.

Gyerekkori izgalom – avagy hogyan vártuk a Mikulást

Ha becsukom a szemem, újra hallom a hó ropogását a csizmám alatt, érzem a mandarinszagot a nagymamám konyhájában, és látom, ahogy a csillogó csomagok ott lapulnak az ablakban kicsinosított csizmákban. Mert nálunk nem volt elég csak kitenni a cipőt – azt ki is kellett pucolni. Minden gyerek tudta: csak a fényes, tiszta csizmába hoz ajándékot a Mikulás.

A Mikulás nem csak egy piros ruhás bácsi volt, hanem valami több. Egy titokzatos, jóságos alak, aki csak egyszer jön az évben, mégis egész decemberre megalapozza az ünnepi hangulatot. Emlékszem, hogyan próbáltunk ébren maradni, hátha meglátjuk. Persze sosem sikerült. De reggel ott voltak a nyomai: édességek, mogyoró, egy kis csoki Mikulás, néha egy narancs vagy – ha rosszak voltunk – egy virgács. Igazából sosem kaptunk igazi virgácsot, de a fenyegetése mindig ott lebegett a levegőben.

A Mikulás mint hagyomány

A Mikulás nem csak mese, hanem élő hagyomány, ami generációról generációra öröklődik. Hazánkban Szent Miklós püspök legendáján alapul, aki a 4. században élt és segítette a rászorulókat, különösen a gyerekeket. A róla szóló történetekből nőtte ki magát az az alak, akit ma Mikulásként ismerünk.

Érdekes, hogy miközben a világ más részein a Télapó (Santa Claus) karácsonyhoz kapcsolódik, nálunk a Mikulás december 6-án érkezik. Ez a különbség teszi a magyar hagyományt igazán egyedivé – nálunk a Mikulás nyitja meg az ünnepi időszakot, és a karácsonyhoz már az angyalok vagy a Jézuska kapcsolódnak.

Mikulás ma – élmény vagy formalitás?

Sokan azt gondolják, hogy a mai gyerekek már nem hisznek a Mikulásban. Az internet, a reklámok, a felnőttek világa hamar megtöri az illúziót. De ha jól csináljuk, a Mikulás-élmény még ma is működik. Mert nem a hit a lényeg, hanem a közös élmény.

Együtt írni levelet a Mikulásnak, becsomagolni a meglepetéseket, elrejteni a csokit a gyerek csizmájába, kitalálni, hogy "a Mikulás itt járt, de sietnie kellett" – ezek azok a pillanatok, amik életre szólnak. Nem arról van szó, hogy a gyerek elhiszi-e, hogy létezik a Mikulás, hanem hogy kap-e élményt, figyelmet, szeretetet.

Mikulás-rendezvények – amikor a mese testet ölt

A Mikulással való személyes találkozás különösen emlékezetes élmény lehet. Legyen szó egy iskolai ünnepségről, óvodai Mikulás-napról vagy egy falusi rendezvényről, amikor a gyerek meglátja a Mikulást élőben, az arcára kiülő csodálat minden fáradságot megér.

Nálunk például az a hagyomány, hogy minden évben meghívjuk a "valódi Mikulást" – egy igazi szakállas bácsit, aki meggyőzőbben alakítja a szerepet, mint bármelyik filmszínész. Ő nem csak osztogatja az ajándékokat, hanem beszélget, kérdez, mesél – és a gyerekek imádják. A bátrabbak verset mondanak, a félénkebbek anyu mögé bújnak, de mindegyikük szeme csillog, amikor elhangzik: "Hohóóó, hát te is itt vagy?"

Mit adhatunk a gyerekeknek a Mikulással?

A Mikulás egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy lelassítsunk. Hogy odafigyeljünk. Hogy mesét vigyünk a valóságba. És ez a mese fontosabb, mint valaha. Egy olyan világban, ahol minden digitális, gyors és zajos, a Mikulás csendben, titokban, éjjel érkezik. Nem kér figyelmet, nem reklámozza magát. Csak jön, hagy valamit, és továbbmegy.

Ez az, amit a gyerekeknek is átadhatunk: az örömöt, amit a várakozás hoz, az izgalmat, amit a meglepetés jelent, és azt az élményt, hogy ők fontosak – annyira, hogy egy jóságos öregúr évente egyszer csak miattuk érkezik el.

Zárógondolat:

A Mikulás nem a csoki miatt különleges, hanem azért, amit képvisel: törődést, szeretetet, varázst. Nem kell hozzá más, csak egy tisztára pucolt csizma, egy kis figyelem és a szívünk mélyén őrzött gyermeki hit.