Szervusztok, kedves gyerekek és felnőttek!

Sokan azt hiszik, hogy a Mikulás egész évben csak a sarkvidéken üldögél, sütit majszol és a karácsonyt várja. Pedig ez egyáltalán nincs így. A nyár számomra is mozgalmas időszak, tele teendőkkel, utazásokkal és felkészüléssel az év legfontosabb időszakára.

Idén nyáron azonban elhatároztam valamit, amit már régóta halogattam.

Lefogyok.

Igen, jól olvastátok.

Egy szép júniusi reggelen megálltam a tükör előtt, megigazítottam a szakállamat, és komoly hangon így szóltam magamhoz:

– Mikulás, itt az ideje! Karácsonyra jobb formába kell kerülnöd!

Amikor ezt a manók meghallották, akkora nevetés tört ki a műhelyben, hogy még a játékokat csomagoló gépek is megálltak egy pillanatra.

– Főnök, maga és a fogyókúra? – kacagott az egyik manó. – Ez olyan, mintha Rudolf rénszarvas nélkül húzná a szánt!

De én elszánt voltam.

Másnap reggel elkezdtem a rendszeres sétákat. Először csak néhány kilométert gyalogoltam, de minden nap egy kicsit többet. A friss levegő jót tett, és hamarosan már egész hosszú utakra indultam.

A manók stopperrel mérték az időmet, mintha valamilyen sportversenyre készülnék.

Néhány hét múlva kerékpárra ültem. Beszereztem egy hatalmas piros biciklit, amely tökéletesen illett a ruhámhoz. Az első emelkedőn azonban rájöttem, hogy a rénszarvasokkal való közlekedés sokkal kényelmesebb.

Miközben lihegve tekertem felfelé egy dombon, a manók biztattak:

– Hajrá, Mikulás! Már csak száz méter!

– Ha felérek – válaszoltam kifulladva –, átkeresztelhettek Hegymászó Mikulásnak!

A mozgás mellett az étkezésemre is odafigyeltem. Több zöldséget ettem, salátákat készítettem, és megpróbáltam kevesebb édességet fogyasztani.

Ez egészen jól működött.

Egészen addig, amíg egy délután a műhelyben valaki mézeskalácsot nem sütött.

A frissen sült sütemény illata lassan végigáramlott a folyosókon. Én pedig hiába próbáltam ellenállni.

Először csak megszagoltam.

Aztán megkóstoltam egyetlen darabot.

Végül... nos, maradjunk annyiban, hogy a tepsi feltűnően könnyebb lett.

A nyár során sok más dolgot is kipróbáltam. Úsztam, hosszú sétákat tettem a természetben, sőt még néhány nyújtó gyakorlatot is végeztem. A manók persze minden alkalmat megragadtak arra, hogy fényképeket készítsenek rólam a legviccesebb pillanatokban.

Gyanítom, hogy ezek a képek még sokáig előkerülnek majd a karácsonyi vacsorákon.

Ahogy közeledett a nyár vége, egyre kíváncsibb lettem, vajon mennyit sikerült fogynom. Elérkezett a nagy nap.

A manók körém gyűltek, Rudolf pedig ünnepélyesen a mérleg mellé állt.

Felálltam.

A mérleg kattogott egy kicsit.

Gondolkodott.

Majd megjelent az eredmény.

Pontosan ugyanannyi voltam, mint a nyár elején.

Néhány másodpercig teljes csend volt.

Aztán Rudolf megszólalt:

– Főnök, lehet, hogy nem lett könnyebb, de sokkal gyorsabban mozog!

És ebben igaza volt.

Több energiám lett, jobb lett a közérzetem, és sokkal aktívabbnak éreztem magam.

A történet azonban itt még nem ér véget.

A nyár utolsó hétvégéjén a Balaton partján sétáltam. Sütött a nap, kellemes szellő fújt, én pedig elégedetten gondoltam vissza az elmúlt hónapokra.

Ekkor azonban megéreztem egy ismerős illatot.

Lassan megfordultam.

Ott volt.

Frissen sütve.

Aranybarnára pirulva.

Tejföllel és sajttal gazdagon megpakolva.

Egy hatalmas lángos.

Néhány másodpercig csak néztük egymást.

Én a lángost.

A lángos engem.

Tudtam, hogy kemény ellenféllel állok szemben.

Megpróbáltam továbbmenni.

Tényleg megpróbáltam.

De végül odaléptem a pulthoz.

– Egy sajtos-tejfölös lángost kérek szépen! – mondtam mosolyogva.

Leültem a vízparton, és jóízűen elfogyasztottam.

A manók persze azonnal megjegyezték:

– Hát ennyit a fogyókúráról!

Én azonban csak nevettem.

– Kedves manók! A fogyókúra nem arról szól, hogy soha többé nem ehetünk finom dolgokat. Hanem arról, hogy a legtöbb napon odafigyelünk magunkra, és közben élvezzük az életet is.

Mert valljuk be őszintén: egy balatoni lángost még a Mikulás sem tud mindig legyőzni.

Így hát a nyár végére nem lettem sokkal könnyebb, de egészségesebb, aktívabb és vidámabb bizonyosan. És azt hiszem, ez legalább olyan fontos.

Szeretettel,

 a Mikulás

https://www.youtube.com/shorts/cadxmZhm6QM